Kanadai kutatók az 1980-as évek vége óta vizsgálják a Jeges-tenger legnagyobb medencéjének, a Kanadai-medencének a vízminőségét. Fiona McLaughlin, a kanadai Óceántudományi Intézet kutatója szerint már kimutatható, hogy a jégolvadás következtében a vízben csökken az aragonit-koncentráció, ami veszélyezteti a mészhéjúak páncélképződését. A leginkább érintett élőlények a tengeri pillangók és a tengerfenéki kagylók - mondta McLaughlin.

A páncélosok számának csökkenése ugyanakkor veszélyezteti az egész táplálékláncot, hiszen a páncélosok jelentik a halak, azok pedig a fókák és medvék fő táplálékforrását. "A jeges-tengeri tápláléklánc igen rövid, ezért nagyon sérülékeny" - magyarázta a tudós.

A Nature brit tudományos folyóiratban szeptember végén megjelent, Planetary boundaries (Bolygónk határai) című cikkből kiderül, hogy a Jeges-tenger jégborításának olvadási üteme már kiszakadt a tudósok által jósolt sávból, és "szabadesésbe" ment át.

Október közepén egy kutatócsoport arra a következtetésre jutott, hogy az Északi-sark nyári jégsapkája 20-30 éven belül teljesen elolvad.