A hazai és külföldi sportolók fa- és eredeti fémfegyverekkel mérik össze tudásukat.
Ha harcművészetről esik szó, sokan csak a különböző távol-keleti küzdősportokra gondolnak, és elfeledkeznek arról, hogy az évszázadok során a Kárpát-medencében is kialakultak hasonló hagyományok - mondta László Balázs, az Ősi Tűz Történelmi Vívó Egyesület vezetőedzője a kisteleki versenyről tartott, bemutatóval egybekötött sajtótájékoztatón.

- A nagy különbség, hogy míg az egyenes karddal űzött távol-keleti harcművészetnek évszázadok óta írásban lefektetett szabályrendszere van, a szablyavívás hagyományait nem dokumentálták, a tudás mesterről tanítványra szállt. Az első magyar nyelvű vívókönyv is csupán a XIX. század végén készült el.

A szablyavívás hagyományait az utóbbi évtizedben kezdték feléleszteni, és a közelmúltban kialakult a versenysportként is űzhető szabályrendszere. A másfél perces küzdelmek során a sportolók fából vagy fémből készült fegyverekkel mérkőznek meg, és van olyan versenyszám is, amikor mindkét kezükben fegyvert tartanak.

A rendkívül gyors, általában csak 20-30 másodperces összecsapásokban a versenyzők csak kontrollált mozdulatokat tesznek, vagyis a szúrásokat és vágásokat sem viszik végig, a pengét megállítják az ellenfél teste előtt. Külön ügyelnek a sérülések elkerülésére, ezért fémfegyverrel csak olyan versenyzők mérkőzhetnek, akik legalább ötéves sportolói múltat tudnak igazolni.

Azok, akik ellátogatnak a kisteleki versenyre, a magyarországi, erdélyi és felvidéki csapatok mellett brit és bulgár versenyzők küzdelmeit is láthatják majd. Megcsodálhatnak igazi ritkaság számba menő fegyvereket is, olyan szablyákat például, amelyekkel még küzdöttek az 1848-as szabadságharcban.