Az összehangolt csergetést Garai Lajos hortobágyi csikós vezényelte, a legidősebb csergető a 76 éves helybeli Balla András volt, a legfiatalabb pedig a Balmazújvárosból érkezett, 3 éves Sándor Lilike. E különös alkalommal, a csergetéssel ünnepelte 70. születésnapját Kordás János balmazújvárosi csikós - tudta meg az MTI a helyszínen.
A csergetés hagyománya a XIV. századik nyúlik vissza, akkortól Magyarország évszázadokon át Európa hús-éléskamrája volt - mondta Gencsi Zoltán, a Hortobágyi Génmegőrző Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója az MTI-nek.

A húst "lábon vitték" Európába, vagyis kihajtották a jószágokat, többnyire a szürke marhákat a külhoni országokba - tette hozzá. Közlése szerint az ostorok terelőeszközök voltak, ugyanis az állatokat a tereléskor soha nem ütötték, hanem a bal vagy a jobb fülük melletti csergetéssel irányították.

A karikás legfeljebb két arasz hosszú, rövid nyelű ostor volt, amelynek a nyeléhez fém- vagy bőrkarikával rögzítették a hosszú, fonott bőrt, innen a karikás név. A nyelet mindig személyre szabták és a pásztorélet világát feltáró faragásokkal díszítették - magyarázta Gencsi Zoltán.
A karikás élesen pattogó hangja kellő terelőnek bizonyult, s nem kellett bot ahhoz, hogy megfelelő irányban vonuljon a gulya - mondta a szakember.

A hajdúböszörményi gazdanapokon ott volt a híres hortobágyi hatos fogat is, amelyet "négy ellős ostorral" hajtanak. Gencsi Zoltán az MTI érdeklődésére elmondta: a karikással szemben ennek az ostornak 3 méter hosszú a nyele, hosszú a szíja, s négy jószágot ér el egyszerre a fogat hajtásakor.

Igaz, csergetni nem lehet vele! - fedte fel az ostorok titkát Gencsi Zoltán.