Mit szól ahhoz, hogy az ön tiszteletére rendezték az MTA Rényi Alfréd Kutatóintézet és a Bolyai János Matematikai Társulat nemzetközi matematikai konferenciát?

Mit szólok ehhez? Néha ők is hibázhatnak. Viccet félretéve, természetesen nagyon örülök neki. Egy igazi meglepetés volt. De ők általában minden alkalmat megragadnak, hogy konferenciát szervezzenek.

A konferenciára számos világhírű matematikus érkezett. Ki tudna-e emelni közülük egyet, akinek különösen örült?

A leghíresebb itt Terence Tao volt. Váratlan, hogy eljött. Állítólag a világ legnagyobb matematikusának tartják őt, ha lehet ilyet mondani. De könnyen lehet, hogy ez igaz is, ezt én nem tudom megítélni. Van itt a konferencián azért Fields-medálos matematikus, ami a Nobel-díjnak felel meg.

Sok, nagy matematikus vett részt a rendezvényen; Enrico Bombieri, Wigderson, Noga Alon, Ben Green, Lovász László, Szegedi Balázs és még sorolhatnám. De úgy érzem, hogy Tao a legismertebb, hiszen vele foglalkozik a legtöbbet a sajtó, ami talán kicsit zavarhatja is a többieket. Például Szegedi Balázsnak hatalmas eredményei voltak, amiket meg is osztott ezen a konferencián. Ezektől az eredményektől még Tao is el volt ájulva.

Van-e közös nevezőjük a matematikusoknak?

A közös nevezőjük az, hogy okosak. Valamennyire mindannyian az én területemen dolgoznak, ha szabad ezt mondani. Bár ez kicsit túlzás, hiszen már rég túljutottak ezen, tehát az alapok talán még közösek voltak, de aztán különböző elméleteket fejlesztettek ki, amiket jómagam már nem is tudok követni.

Hogyan zajlott a konferencia? Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatai ennek az eseménynek?

Még nem volt olyan, hogy csúcspont. Talán majd ha befejezik a találkozót, az, az lesz. Az első sorban kell ülnöm és hallgatnom kell mindenféle olyan dolgot, amiktől a legszívesebben az asztal alá süllyedtem volna. (nevet) De kétségtelen, hogy szakmailag rendkívül színvonalas és barátságos a konferencia. A matematikusok általában nem igazán szoktak veszekedni.

Továbbá nagyon jó segély-programok vannak, amik közül az egyik talán a konferencia csúcspontja is, pedig szorosan nem is kapcsolódik hozzá. Volt egy művészeti kiállítás; „Matematikusok a művészetben”. Ez egy csodálatosan szép kiállítás, a Balaton utcában, a Kortárs 55 galériában. Mindenki szerint ez volt a csúcspont. Ez azért érdekes, mert a matematikusokról általában azt hiszik, hogy ilyen hülye-bolond emberek, ami részben igaz is, de azért még nekik is vannak hobbijaik, szóval azért érdeklődnek  más dolgok iránt is. Ezen a kiállításon keveredve voltak olyan matematikusok, akik egyben művészek is, matematikus rokonok, vagy éppen olyan orosz művészek, akiknek maga a matematika adta az ihletet.

Bombierinek is a festészet a hobbija, sőt még énekel is. Ő egy olyan matematikus, akinek a munkáira még évszázadok múlva is támaszkodni fognak, mégis amire a legbüszkébb, az a művészeti oldala. Másról nem is volt hajlandó beszélni a konferencia alatt sem. (nevet)

Hogyan lehet a munkásságát átültetni a hétköznapi életbe?

Erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolnom. Tulajdonképpen én egy elméleti matematikusnak számítok, tehát, amikor valamin gondolkodom, akkor elsősorban nem az van előttem, hogy milyen lesz a gyakorlatban. Ettől függetlenül nagyon sokszor előfordult, hogy az elméleteim áthelyeződtek, mint például a regularitási lemma. Sok alkalmazása van a fizikában, az én meglepetésemre még a biológiában is.

Amikor megszületik valami elméleti, előfordulhat, hogy a későbbiekben, a gyakorlatban is alkalmazzák. Például, amikor Tao is gondolkodott valamiről, kiderült, hogy az MRI, ami nagyon fontos műszer, az analitikai folyamatát felgyorsítja. Persze, amikor ezen az elméleten dolgozott, nem feltétlenül gondolt arra, hogy pont az MRI használatában fog ezzel segíteni.

Milyen volt a kapcsolata Erdős Pállal? Tudna-e róla mesélni?

Úgymond én Erdős Pálnak vagyok a felfedezettje. De nekem az istenem Turán Pál professzor. Ő sajnos még 76’-ban meghalt hatvanhat éves korában. Ennek ellenére mindenki azt hiszi, hogy én Erdős Pál tanítványa vagyok. Az tény, hogy tisztelem, szeretem, nagyon sok közös munkánk, cikkünk volt. Rengetegszer volt nálunk vendégségben, aminek a feleségem kevésbé örült. De valóban jól ismertem Erdős Pált, egészen a haláláig. Velünk kapcsolatban sok olyan pletyka volt, miszerint én a fia vagyok. De ő egyből véget vetett a pletykáknak, mert kijelentette; az a tény, hogy a fia lennék fizikailag lehetetlen. Én nem is firtattam, hogy miért nem.

Ön számos díj tulajdonosa, közülük melyikre a legbüszkébb és miért?

Talán, hogy idén beválasztottak az amerikai National Academy of Sciences-be. Kétségtelen, hogy ez nagyon ritka dolog, hogy valakit beválasztanak oda. Hiszen itt a matematikai szektor különösen erős. Nagyon nagy szerencsének is érzem ezt a kitüntetést. Ha egyáltalán valamire büszke vagyok, akkor ez az.

Milyen területtel foglalkozik jelenleg?

Jelenleg diszkrét matematikával foglalkozom, de a titkos tervem az, hogy analitikus számelmélettel foglalkozzam. Úgy gondolom, hogy hetven fölött már igazán nincsenek kötelezettségeim. Örülök neki, hogy már nem is várnak tőlem semmit, tehát végre azt
csinálhatom, amit nagyon szeretnék, még akkor is, ha nem lesz annak konkrét eredménye.

Mit tanácsolna azoknak a fiataloknak, akik jelenleg a matematikai pályára szeretnének lépni?

Azt tanácsolom, hogy ne azzal  foglalkozzanak, jelenleg mik a matematika legizgalmasabb területei, mert az nagyon gyorsan változik. A legfontosabb dolog, hogy egy általános alapvető képzést kapjanak. Majd a harmadik-negyedik évben kell eldönteni. A matematika, mint a többi tudományág, rengeteg ágra oszlik. Bár, ha valaki már korábban is tudja, hogy mivel szeretne foglalkozni, az sem baj, csak ragaszkodjon ahhoz a területhez. De annyit elárulhatok, hogy a biológiai matematikának ebben az évszázadban hatalmas szerepe lesz a világban.