Lassan Dunát lehet rekeszteni a tehetségkutató műsorokból. Mi a véleményed erről: szüksége van ennyi „tehetségre” az országnak?

Az fog fennmaradni, akiben van elég szufla és kakaó, a többi pedig el fog süllyedni. Ha jön egy-két olyan átütő tehetség, akire felfigyelnek az emberek, arra mindíg szükség van. Most már le lehet vonni a konzekvenciákat, ha megnézzük, hogy a Megasztár 1,2,3-ból kik maradtak fenn.

Még két kezünkön meg lehet számolni, és ennyi elég is szerintem. Azt mindenki tudja, hogy a cd-s biznisz teljesen befuccsolt, már jó ideje nem lehet belőle megélni. Egészen szánalmas alacsony példányszámtól már alanylemeznek lehet nevezni az albumokat. Érdemes elgondolkodni, hogy biztosan ezt a pályát választja-e az ember...

2003-tól a Megasztár tehetségkutató verseny egyik zsűritagja voltál, három szériáján keresztül. Az akkori tehetségek és a nézők is nagyon szerették közvetlen stílusodat; mennyire élted meg nehéz feladatnak, hogy sorsokról kellett döntened?

Ez egy ilyen szerep volt, amit én előre lemeccseltem magammal. Megfogadtam, hogy arra mindig figyelek majd, hogy jóindulatú legyek. Minden vélemény csak akkor számít, ha az ember jóindulatból mondja azt. A műsor alatt sokat imádkoztam, meditáltam, gondolkodtam és úgy éreztem, hogy egyetlen egy döntésemben sem volt negatív felhang.

A sors engem jelölt ki erre a feladatra, ezért ennek így kellett lennie, de természetesen volt olyan pillanat, ami megviselt. Előfordult, hogy nem tudtam aludni, mert azon őrlődtem, hogy jó döntést hoztam-e. De az adott pillanatban az tűnt jónak...

Amikor Tóth Verát kérdeztem arról, hogy miképpen élte meg anno a válogatókat, elmesélte, hogy nagyon izgult, de te azt mondtad neki, hogy: „Jól van cicám. Ne izguljál, nyomjad!” Ennyi elég volt neki, hogy összeszedje magát és megmutassa, hogy mit tud. Mindig ilyen nagy hatással vagy az emberekre?

Ez érdekes... Igen, mindig nagy hatással vagyok az emberekre. Ezt onnan tudom, hogy tizenöt éves korom óta naplót írok. Harminc éves lehettem, amikor elkezdtem visszaolvasni a naplóimat, amikor szembesültem azzal, hogy mindenkinek, akivel bizonyos ideig érintkeztem, gyökeres változást hoztam az életébe.

Akivel elkezdtem barátkozni, vagy foglalkozni, annak egészen biztosan elindult valami az életében. Akkoriban még nem tudatosan csináltam ezt, de most már figyelek rá, sőt még figyelmeztetni is szoktam az embereket, hogy készüljenek fel.

A te zsűrizésed alatt még volt korhatár. Sokak szerint nem szerencsés, hogy vannak nagyon fiatalok is az új műsor jelentkezői között. Neked mi a véleményed erről?

Valóban nem szerencsés, hogy kamasz gyerekek és fiatal kisgyerekek bekerüljenek egy ilyen műsorba. Kell egy erős személyiség ahhoz, hogy az ember bírja a sikert és a figyelmet. Szerintem kevés erős személyiség van a világban.

A Viasat3 műsorán ment A cég hangja, mely egy zenei verseny volt. Hogy érezted magad a műsor egyik zsűrijeként: a tehetséget is kerested bennük, vagy csak a szórakoztató mivoltukat értékelted?

Nem az volt a célja a műsornak, hogy egyéni tehetségeket találjunk, hanem egy közösségi együttlétről és megnyilvánulásról volt szó. Ebben a műsorban a közösségi produkcióban volt az erő, emiatt azok voltak jók, ahol érezhető volt az összetartás. Tehát nem egyéni hangok és tehetségek maradtak meg bennem.

Kicsit áttérve a magánéletedre, honnan jön belőled ez a rengeteg energia és optimizmus?

Két fajta elmélet van az energiára. Az egyik elmélet azt mondja, hogy mindenki egy bizonyos mennyiségű "forrás energiával" születik. Ez olyan, mint egy elem, ami életünk végéig csak fogy és fogy. Ezt amúgy bárki észreveheti, hiszen látszik, hogy a gyerekek még hogy tele vannak energiával... Ahogy megy bele az ember a korba, úgy fogy el a kezdeti energiája. Minél öregebb
valaki, annál jobban igyekszik beosztani az energiáit, ami végül az utolsó lehelettel kiszáll.

Egy másik elmélet szerint a forrás-energia újratölthető, az élet klassz helyzetei és a szeretet érzésének segítségével. Én úgy gondolom, hogy az első elmélet igaz, miszerint a forrás-energia fogy. Másfajta energiák vannak, amik tölthetnek, mint például: szeretet energia, baráti, munka, siker és szex energia, müvészet, Pránanadi, Reiki, stb...de a forrásenergia nem. Én nagy forrás- energiával születtem, amit nem csak én érzek, hanem sokan visszajelezték, alátámasztottak. Emiatt tipikus problémám, hogy túl sok minden érdekel, és sok mindent csinálok egyszerre, amire nem elég huszonnégy óra.

Egyébként már tudatosan osztom be az energiáimat és kerülöm azokat az embereket és helyzeteket, akik miatt vesztenék belőle. Úgy óvom, hogy rendszeresen csinálok auraerősítő gyakorlatokat, amit egyébként tanítok is. Amikor bármilyen negatív impulzus éri az embert, akkor úgymond repedések és szakadások keletkezhetnek az aurán, amin keresztül az energia vámpírok jobban tudnak szipolyozni. Most is azért megyek le a Balatonra, hogy feltöltődjek.

Azt szoktam mondani és tanítani is, hogy az alap szükségleteken kívül ("ehess, ihass, ölelhess, alhass"), négy dologra van még szükség, ahhoz hogy harmóniában legyünk. Az első az, hogy legalább heti három alkalommal rendszeresen mozogni kell, hogy keringjen a vérünk és kilökődjenek a salakanyagok. A második, a rendszeres egyedüllét, mert csak magunkkal tudjuk
megbeszélni, hogy mire van szüksége a lelkünknek, például: Ki vagyok? Mit akarok? A harmadik összetevő, a természettel való kapcsolat, amit az előző kettővel szuperül össze lehet hozni, ha mondjuk egyedül kocogunk, vagy futunk, kirándulunk, úszunk a természetben. Végül a negyedik dolog, a kreativitás fejlesztése, ami azért fontos, mert az életben a rugalmasságot és a változtatni tudást is a kreativitás segíti.

Milyen a fogadtatása a legutóbbi könyvednek, a Nemek Igenjének?

Éppen ma voltam a kiadónál, aki gratulált a fogyásért. Számos pozitív visszajelzést kaptam azoktól, akik olvasták. Sokan mondták, hogy segített és erőt adott nekik. Tehát mondhatom, hogy az eladott példányszám és a visszajelzések alapján, sikeres. Úgyhogy már készül fejben a következő könyvem is...