Küzdelem a Hercog-örökösökkel

A Magyar Köztársaság, a Magyar Nemzeti Galéria, a Szépművészeti Múzeum, az Iparművészeti Múzeum, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem az Egyesült Államok Kolumbia Körzeti Bíróságától több jogcímen kérte báró Herzog Mór Lipót örökösei, David L. de Csepel amerikai és másik két olasz állampolgárságú rokona keresetének elutasítását, többek között arra hivatkozással, hogy a keresetlevélben megjelölt igényt az Egyesült Államok Kormánya és a Magyar Népköztársaság Kormánya az 1973-ban megkötött ún. vagyonjogi megállapodás alapján már rendezte.

A jogvita tárgya negyvennégy olyan műalkotás, amelyek egykor báró Herzog Mór Lipót (1869-1934) II. világháború előtt felhalmozott hatalmas műkincsgyűjteményének részét képezték.

1973-ban a Magyar Népköztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya vagyonjogi megállapodást hoztak létre, amelyben véglegesen rendezték a II. világháború és a kommunista időszak alatt a két ország, illetve állampolgáraik között fennálló tulajdoni igényeket.

Az 1973-ban megkötött vagyonjogi megállapodás alapján a Magyar Kormány az Egyesült Államok Kormánya részére egy, a Megállapodásban meghatározott összeget fizetett, amely összeg terhére az Egyesült Államok Kormánya vállalta, hogy véglegesen rendezi az amerikai állampolgárok minden vagyonjogi igényét, amely Magyarország, vagy a tengelyhatalmak intézkedései alapján bekövetkezett vagyonvesztés miatt merült fel az 1939 és 1973 közötti időszakban.

A Megállapodás alapján az Egyesült Államok Kormánya vállalta az amerikai állampolgárok igényeinek elbírálását, valamint a Magyar Népköztársaság Kormánya által a Megállapodás alapján kifizetett összeg felosztását. Az 1973. évi vagyonjogi megállapodás alapján megállapítható továbbá, hogy a Megállapodás hatálya alá tartozó igények vonatkozásában joghatósággal kizárólag az amerikai ún. Külföldi Igényeket Rendező Bizottság – nem pedig bíróság – rendelkezik.

A Magyar Kormány hasonló vagyonjogi megállapodást kötött az Olasz Köztársaság Kormányával és számos más európai kormánnyal is. A felperesek igényeit ezek a megállapodások maradéktalanul és véglegesen rendezték.

A kommunizmus bukását követően, az 1990-es évek elején a Magyar Köztársaság Országgyűlése egy sor olyan jogszabályt fogadott el, amelyek alapján kárpótlás illette meg azon magyar állampolgárokat, vagy volt magyar állampolgárokat (illetve azok leszármazottját), akik a kommunista rezsim idején, vagy a világháború alatt és azt követő időszakban 1939 és 1989 között tulajdoni sérelmet szenvedtek.

A kárpótlási eljárás folyamán minden magyar állampolgár és volt magyar állampolgár egyenlő bánásmódban részesült. A felperesek jogelődei is kértek és kaptak kárpótlást üzleteik és ingatlanaik elkobzása miatt, ám a műkincsekkel kapcsolatban nem nyújtottak be kárpótlás iránti kérelmet.

1999-ben David L. de Csepel felperes nagynénje, Martha Nierenberg (született: Weiss Márta) Magyarországon is indított pert a Herzog-gyűjtemény részét képező műtárgyak kiadása iránt. A Herzog-család többi örököse alperesként vett részt a perben, mivel a gyűjteményt Herzog báró özvegyének halála után három egyenlő részre osztották.

A több, mint nyolc évig elhúzódó pereskedést követően a Fővárosi Ítélőtábla 2008-ban jogerősen elutasította a keresetet. A jogerős ítélet felülvizsgálata érdekében sem Nierenberg asszony, sem a Herzog-család más örököse nem fordult a Legfelsőbb Bírósághoz.

A Magyar Köztársaság által benyújtott pergátló kifogás, amely részletesen ismerteti a kifogást megalapozó történelmi és jogi érveket, nyilvánosan hozzáférhető az Egyesült Államok Washington D.C. körzeti bíróságán, vagy beszerezhető Thaddeus J. Stauber-től (Nixon Peabody LLP), a Magyar Köztársaságot képviselő ügyvédtől.