Miközben az extra magas kamatok miatt a lakosság távol tartja magát a klasszikus hitelfelvételtől, addig mindennapi kiadások finanszírozásában szerepet kapó likviditási hitelek felhasználása egyértelműen azt mutatja, hogy egyre kevésbé tudnak kijönni a magyar családok a hónap végére a jövedelmükből, így azt kényszerből hitelből egészítik ki.
Az év első 5 hónapjában több, mint 50 százalékkal kevesebb lakáscélú és fogyasztási hitelt vettek fel a háztartások, mint 2022. hasonló időszakában – idézi a Magyar Nemzeti Bank (MNB) statisztikáit Gergely Péter, a BiztosDöntés.hu pénzügyi szakértője. A szakember szerint a családok lépése érthető, hiszen egy ma felvett 20 millió forintos 20 éves lakáshitel havi törlesztőrészlete 182 800 forint, ötödével, több, mint 32 ezer forinttal magasabb, mint amilyen törlesztéssel egy évvel ezelőtt lehetett szerződni a bankokkal. Egy 5 millió forintos 5 éves futamidejű személyi hitel esetében pedig a tavalyi 118 ezer forint helyett idén májusban már akár 131 ezer forintos törlesztést kellett vállalnia a hiteligénylőknek. Ilyen kondíciók mellett kétszer is meggondolja az ember, hogy bármilyen beruházásba fogjon.
Ugyanakkor a drasztikusan magas, 25 százalék feletti kamatok sem parancsolnak megálljt a mindennapi élet finanszírozását kiegészítő hiteltermékek keresletének. Ennek oka egyértelműen az lehet, hogy a háztartások egyre nagyobb részének pénze elfogy a hónap során, s azt kénytelenek kiegészíteni. Május végére 300 milliárd forint fölé emelkedett a lakosság folyószámlahitel jellegű tartozása. Utoljára 10 éve, 2013-ban volt példa arra, hogy a folyószámlahitelek állománya 7 egymást követő hónapban is emelkedést mutasson – a keretek kihasználása tavaly november óta folyamatos növekedést mutat éves bázison – emlékeztet Gergely Péter.
A szakértő ennél is aggasztóbbnak tartja, hogy 2015 februárja óta még nem volt olyan magas a lakosság hitelkártya tartozása, mint idén májusban: a kártyabirtokosok 146 milliárd forinttal tartoztak a hónap végén a bankjuknak.
A fenti adat annak fényében elgondolkodtató, hogy amíg a folyószámlahitelek esetében a tartozás „csak” a következő havi fizetés beérkezéséig kamatozik (hiszen akkor a bank automatikusan levonja a tartozás összegét), addig a hitelkártya tartozások esetében a tartozás döntő része hónapról-hónapra kamatos kamattal növekszik – az éves 26,44 százalékos átlagos hitelkártya kamat havi 2 százalékot meghaladó tehernövekedést takar – emlékeztet Gergely Péter.
A BiztosDöntés.hu pénzügyi szakértője szerint a fentiek miatt a hitelkártya tulajdonosoknak különösen fontos, hogy amikor lehetőségük van rá, azonnal fizessék vissza a teljes fennálló tartozást. A hitelkeret minden visszafizetés után megnyílik, s kondíciók szerint akár 45 napig ingyen lehet használni a bank pénzét – ami kedvezőbb, mint a mínuszba ment egyenleg után rögtön kamatozó folyószámlahitel. Ugyanakkor a hitelkártya használat tudatosabb viselkedést igényel, mert különben igen sokba kerül – figyelmeztet Gergely Péter.
idősebb "Belső Jenő"
Csömödér -> Lovászi -> Tatabánya
Idősebb Belső Jenő 1956 őszén, abban az október végi, november elejei néhány napban beállt forrafalmàr szerepbe. Elmondása alapján, megegyeztek a Hóbor nevű ávós nyomozóval, hogy egymást majd úgymond bevédik. Márhogy, ha a forradalom győz, akkor B.J. védi meg a komcsi nyomozó tisztet majd, ha meg bukta lesz, akkor a Hóbor elvti B.J.-t.
Ezt még idős fejjel, 2006 tàjàn is büszkén elregélte a Lovásziban élő, azonos nevű, legidősebb fiának.
Volt ugyan fegyvere azon napokban, de el nem kellett sütnie soha. Ahogy a többi olajüzemi dolgozóból lett néhány nemzetőr, ő sem harcolt, mert itt nem volt semmi harc.
Aztán nem igazán védte meg senki november 4. után a verésektől. Más, komolyabb büntetést megúszott viszont. Elmondása alapján, a zalai magasrangú rokonai miatt nem lett neki baja. Varga Gyula megyei első titkár neje Belső Erzsébet volt, tán csömödéri származással szintén. De még a pákai származású Németh Károlyt, országos pártvezért is emlegette ezzel kapcsolatban.
Azzal sem törődött, hogy ezeket elmondva kompromittálja a "forradalmár" személye hitelességét. (Úgy ment bele az eseményekbe az elején, mint a kétesélyes totóba! Hisz' el is mondta, többször így ezt.)
Aztán 1962 után elhagyta Lovászit, elvàlt, a kis családjàt is itt hagyta.
Zalaegerszegen élt, egy Rózsa nevű ápolónővel.
Később Tatabányára került és még a Rózsa nevű volt szeretője lakását is ügyes trükkel megszerezte magának. (Ott mondták el, 1966 tàján ezt is, az első feleségének.)
Később egy maszek zöldséges asszonysággal állt össze, a nála idősebb Erzsike nénivel. Na, az a matróna végül kirúgta, mehetett haza, a Réti u. 56. tömbházba.
Onnantól lett újra egy másik eü. dolgozó hölgy a "szíve választottja". Be is nősült, egy volt pufajkás, akkor màr munkásőr, zenészroma elvàlt lányát nőül véve. Onnan összejártak a városba települt szovjet "mérnökökkel" (akiket az uránium miatt helyezett oda a "nagy testvér"). Volt is minden "szovjet" csere-bere, szamovàrtól a háztartási gépekig... De, vagy 40 éven át használt autókkal is seftelt, ügyesen. Panaszkodott, hogy abból fizette ő az összes rezsit, mert a hàzasságuk anyagi része el volt különítve, a neje àltal. Ő mondta ezeket!
Leszázalékolása után a Komárom megyei IBUSZ "futára" munkába állt be és egy "háromperkettes" ügynök, valaki Tál(?) nevű igazgató főnökkel is autózott a valutával(?). Meg "csajoztak", idősebb fejjel, ő pl. kardio-rokkantként... Ő mesélte, ezeket is!
Csak 1989/90 tàján jutott újra eszébe neki, hogy ismét a forradalmár múltat kellene kidomborítani.
Lovásziban évtizedeken át nélkülöztek és szívtak, az ottani volt első felesége és a két gyermeke! Az ő 1956-os "szerepe" miatt ugye. Ő úgy kétévente egyszer-egyszer megjelent Zalàban, hogy megvillantsa, "virítsa" az aktuális kocsijával, ékszereivel, drága-trendi ruhàival a jóléti-fölényét. (!)
Tényleg, mint az "úri romák", ahogy "virítanak" kérkedve...
A zalai kis család meg ette a halat, gombát, vadhúst, az első fia "vademberré szocialódása" àltal, ott a kis ártéri erdei "szúnyogkempi" hàzikóban. (Ő nem lehetett vadőr sem, na miért ugyan, ahogy határőr sorkatona sem.)
A t.bányai pufajkás unokája pedig manapság már "szabadságharcost" emleget, meg emléktáblát állíttat. Hja, az idő múlása elfedi az emlékezetet, mint a föld fokozatosan, az akkori lovászi események hiteles tanúit. Messzire ment ember pedig azt mesélhet, amit csak akar.
Amikor ezeket leírtam, még él 93 évesen a volt lovászi első neje. Akiből még bolondot is csinált 1966 tàjàn! Elcsalta Tatabányára, hogy "összebékül" a volt kis családjával és lakjanak ott, vele.
Pár hét után meg kiderült, hogy még akkor is járt a Rózsa nevű, Zalából vele oda ment ápolónőcihez! Amikor a megalàzott kis család vissza cuccolt Lovásziba, a nagy hős "szabadságharcos" elbújdosott a segíteni jött, zalai teherautón érkező felháborodott rokon férfiak elől...
A "hős"!
"Szebb múltat!" 😉
Tatabányán színház volt az az élet, láttam néhányszor, sajnos. De színhàz azóta is, tovább írják és alakítják a teátrális mi a jó éppen darabot...
☝️😝