Apokalipszis-felvezetés

Észak-Korea manapság nem éppen csendes diktatórikus államocska. Kilőtt egy műholdnak látszó ballisztikus rakétát, amely akár Amerika egyik csücskébe is becsapódhatott volna, majd a föld alatt robbantott egy akkora atomot, hogy az egész ENSZ beleremegett. Ezt persze a világ nagyhatalmai sem hagyhatták figyelmen kívül, így immáron az Északkal kvázi szövetsége Kína, és az Amerika vergődésén eddig roppant jót mulató Oroszország is beleegyezett, hogy szigorítsanak még egyet az amúgy is bőségesen fennálló szankciókon.

Észak-Korea persze hozta a sajátos formáját, és a szankciókra reagálva bejelentette, hogy az ország minden plutóniumot atomfegyver gyártására fog használni, hogy megvédje magát az ellene törő országokkal szemben - mellesleg eddig minden urándúsítási programot tagadott, pedig anélkül nehezen lehet atomfegyvert gyártani. Mivel az elemzők szerint öt-hat gombabombára elég anyaga is lehet, ezért minden elérhető közelségbe fekvő ország joggal tart attól, hogy őt is megkínálják eggyel - főleg Dél-Korea, hisz vele minden eddigi szerződést felbontott Észak, köztük a több évtizede fennálló tűzszünetet is.

A legkisebb királyfi

Azonban könnyen lehet, hogy mindez az atomháborúval való fenyegetettség csupán arra szolgál, hogy kellően megerősítse a „kedves vezér” utódjának helyzetét. Ugyanis Kim Dzsong Il súlyos szívrohama után bizonyára felfogta, hogy az ő hatalma sem örökké való, és bár már teljesen jól van, elkezdte erőteljesen egyengetni választott utódja útját - amihez viszont hatalmat kellett mutatni. És némi atomerőnél erre nincs jobb módszer.

A lehetséges jelöltek közé az eddigi családi modell szerint a három fia és két féltestvére kerülhet be - de Kim egyértelműsítette, hogy ő a mindössze 25 (vagy 26) éves harmadik fiát, Kim Dszong Unt pártolja. Az első egyszer megpróbált kiszökni Japánba és azóta elásta magát a rezsim szemében, a második meg állítólag túl nőies (lehet ő rózsaszín atombombákat lövöldözne vörös helyett). A két féltestvér persze szívesen venné a vezetői szerepet, ezért kell az ifjú titán útját előre megegyengetni.

A jelek szerint ez meg is történt: a „kedves vezető” megmutatta az atomakciókkal, hogy még mindig ő a legkommunistább faszagyerek széles-e vidéken, így senki nem ellenállt, amikor beprotezsálta a civil fiát az ország katonai döntéshozó szervébe - sőt egyes pletykák szerint, a katonák még fel is esküdtek rá. Erre szolgált a befolyásos vezér-sógor, Csang Szung Taek a párt vezetői testületébe való bejuttatása is, ki valószínűleg majd mentora lesz a fiatal vezérnek. Megszületett az első Unt dicsőítő vers is, ami értékelhető az ott kötelező személyi kultusz első téglájaként. Sőt, még a külvilágnak is bemutatták a leendő vezetőt.

Kínai tárgyalás?

A pletykák szerint Un előző szerdán Kínába utazott, ahol találkozott Hu Jintao elnökkel, és több neves kínai párttaggal. A tárgyalások elviekben élelmiszer- és energiasegélyekről szóltak, de a kínai külügyminisztérium közleménye szerint nekik „nincs tudomásuk semmiféle Észak-Koreai látogatásól”. Kína azért is van bajban, mert nem érdeke egy közelében atomtölteteket felhalmozó agresszív ország létrejötte, ugyanakkor Észak-Korea káoszba fulladása sem - hisz akkor a menekültek áradata hozzá érkezne, és már a sajátjairól is csak egyre nehezebben tud gondoskodni.

Mindenesetre az újabb szankciók biztosan megnehezítik Észak-Korea fegyverkezését, illetve fegyverimportjait, hisz ezúttal az ENSZ összes országa fokozottabb figyelemmel vizsgál át minden Észak-Koreába induló, vagy onnan távozó hajót - ami komolyan csökkentheti bevételeit, és ezáltal tényleg szüksége lehet némi segélyre.

Ám sokkal valószínűbb, hogy Un látogatása csak egyfajta gyakornoki munka leendő munkájához, és Kínának való bemutatkozása, mintsem komoly segélyeket remélő vállalkozás. Az apa azonban addig sem adja fel terveit: újabb nagy hatótávolságú rakéta indítására készülnek, a kilövőállványt már fel is állították - így csak egy kérdés marad. Észak-Korea unja meg előbb a szankciókat kiváltó katonai bemutatókat, vagy a világ a harcias kommunista ország atomháborúval való fenyegetését? Jelen állás szerint az utóbbi a valószínűbb.