Megállíthatatlan macedón henger

Már jóval később, a „DVSC érában”, a 2006-2007-es idényben esett meg, hogy a macedón Rabotnicski jelentette a végállomást a második fordulóban. Nem is akárhogy aprítottak a balkániak: a játék képét és a végeredményt tekintve is igen fölényesen, 5-2-vel lépték le a mieinket... Mint pedig emlékezetes, tavaly a második fordulóban a svéd Elfsborggal hozta össze a sors a Lokit, ám a rendkívül bágyadtan mozgó ellen egyetlen góljára nem volt válaszunk, így az északiak próbálkozhattak meg a főtáblára kerüléssel. Igaz, sok örömüket aligha találták benne: a melléjük rendelt Valencia 5-1-el gázolta le őket. S ha már itt tartunk: a Fradi verő Hajduk szintén spanyol csapat, nevezetesen a Mallorca ellen vérzett el hosszabbítás után, a macedón csodát elkövető Rabotnicski a francia Lille-el szemben maradt jócskán alul (0-4), míg az egyetlen csapat, amely elmondhatja magáról, hogy a második selejtezőkörben magyar csapatot búcsúztatva be tudott kerülni a BL-be, a Fenerbahce a szerb Partizan Beograd ellen diadalmaskodott 4-3-ra.

Röviden: lehetőségek a közelmúltban is akadtak bőven, legfeljebb nem sikerült megragadni őket. Persze ne legyünk teljesen igazságtalonok. Be kell látni, hogy a sportág általános állapotát tekintve talán még e fenti kronológia legágrólszakadtabb gárdája is kedvezőbb közegből került ki, mint a magyar NB1 győztese. S éppen ezért kell megbecsülni, hogy a Lokit ezúttal nem egy gigasztárokból verbuvált csapattal, hanem a közönséges halandókból álló Levszki Szófiával hozta össze a sors. S persze azt se feledjük, ugyan nem ebben az évezredben, de volt már példa rá, hogy magyar csapat nála magasabban rangsorolt együttes testén át tornázta magát a BL-be. (Ki ne emlékezne Kuntics és Kopunovics FTC-mezben szerzett góljaira, amelyek közül a belga Anderlechtnek csak az egyikre volt válasza!) S, ha már az 1995-1996-os „Fradiadal” szóba került, jegyezzük meg, hogy a Debrecen már most több pénzt kaszált, mint Lisztesék anno. (Reméljük ugyanakkor, hogy jobban sáfárkodnak majd a busás bevétellel, mert a Ferencváros által felvett százmillióknak máig bottal üthetjük a nyomát.)

Varázslatos ősz lehet!

Összességében tehát elmondható, hogy ha nem is egyedülálló, de mindenképp kiugró lehetőség előtt áll egy magyar klubcsapat futballban. Ez pedig igenis nagy szó az elmúlt évek eredményei után. S itt most nem csupán a magyar ésszel szinte felfoghatatlan pénzesőről van szó, amely a DVSC kasszájába kerülhet, még csak nem is a lehetőségről, hogy több mint tíz év után ismét hazai gárdának drukkolhatunk a legrangosabb európai kupában. Gondoljunk csak arra, mit jelentene az úgyszintén szép kilátásokkal kecsegtető válogatottnak, ha a Debrecen-Levszki itthon rendezendő visszavágója után alig egy héttel azzal a tudattal léphetne a Puskás Stadion gyepszőnyegére, hogy néhány nappal azelőtt egy magyar klubcsapatnak már sikerült a varázslat…