Tudomásom szerint három darabban is próbálsz illetve játszol egyszerre, egyéb felkérésed is van, vagyis úgy tűnik, megint megtalálnak téged a produkciók, még talán sok is kicsit a jóból…

Hál’Istennek nem panaszkodhatom! Párhuzamosan próbáltam június-júliusban a Budaörsi Játékszín számára A jó pálinka című darabot őszi bemutatásra Koleszár Vazil Péter rendezésében, Görög Lacival kettesben a Komédiumban a Családi ágy, illetve a Gellért Fürdőben a Tímbilding című darabokat, sőt, még Straub Dezső felkérésére a Nejcserés támadás című örökbecsű, még a szépemlékű Vidám Színpadon éveken át nagy sikerrel játszott vígjátékban is vállaltam szerepet őszre. Tudom, hogy hálás lehetek a jószerencsémnek a mai nehéz időkben, hiszen sok kollégámnak nem adatik ez meg.

Magánemberként kétgyermekes anyuka vagy, kisebbik fiad a napokban töltötte be harmadik életévét. A színésznőség és az anyaság mennyire tud egyensúlyban lenni a mindennapjaidban?

Már nem törekszem egyensúlyra. A gyerekeim az elsők, a hivatásom kicsit már háttérbe szorult, mert egyre inkább úgy érzem, hogy „életemet és véremet” már nem adnám érte. Egy veszélyes jelenet miatti sérülésem okán nemrég operálták a térdemet: többé ilyet nem vállalok, senki kedvéért! Ha valaki azt mondja, tíztől kettőig tart a próba, de mégis maradnunk kell háromig vagy négyig, már nem szívesen teszem, mert már van fontosabb az életemben: az, hogy hazarohanjak a családomhoz.

Igaz, még kicsit korai a gondolat, de eszedbe jutott már, mit fogsz mondani vajon akkor, ha egyik vagy másik gyermeked eléd áll, és közli, hogy művészi pályára kíván menni? Édesapád nyomdokain haladsz, vagy más utat választasz majd ebben a nehéz szülői helyzetben?

Még nem foglalkoztat a gondolat, vajon ülnék-e büszke szülőként könnyes szemmel a nézőtéren, valamelyik fiamnak tapsolva, vagy sem, de egy biztos: azt szeretném, ha a gyerekeim nagyon boldogok lennének! Éppen ezért nem fogom őket semmiben sem befolyásolni, és ezt úgy is lehet tekinteni, hogy apukám nyomdokain haladok tovább, hiszen én a saját bőrömön tapasztaltam, milyen jót is tett vele azzal, hogy nem irányított semmi felé. Az anyaság ma már nekem az életem. Én elsősorban édesanyának érzem magam, és csak azután nőnek és színésznőnek. Annak idején 23 éves fejjel szültem az első fiamat, nem voltam rá kész, nem is volt könnyű feladat. De másodjára, 34 évesen Álmost világra hozva átestem a ló túlsó oldalára! Nem véletlen, hogy önző módon nem adtam be bölcsődébe, mert minden egyes szabad percemet vele akartam tölteni. Szülés után úgyis úgy lettek később munkáim, hogy heti egy vagy két alkalommal foglaltak le pár órára, havonta négy-öt estén nem voltam csak otthon, azt pedig dalolva ki lehetett bírni. Frenetikus élményt jelent számomra nap mint nap a gyerekeimmel való együttlét! Lehet, hogy ferde szemmel néznek majd rám sokan, de azt kell mondanom: ha nekem soha többé nem volna egy árva fellépésem, előadásom, és egy jó tündérnek köszönhetően nem volnának anyagi gondjaim: hát én bizony boldogan venném, hogy nincs más dolgom, csak az, hogy otthon legyek a srácaimmal, hogy körülugráljam őket, hogy mossak-főzzek-takarítsak rájuk, lessem minden kívánságukat. Sőt! Szülnék is még örömmel legalább négyet! Ez az, ami a legtöbb örömet adja az életemben, sokkal többet, mint amennyit a színháztól, a hivatásomtól valaha összesen kaptam, miközben szeretek színésznő lenni, szeretek játszani, és soha nem csinálnék mást. De az anyaszerep a legszebb, amit színésznőként kaphattam az élettől.