Cullent megdöbbentette, amikor a globális felmelegedés következményeiről tartott előadásán a hallgatóság egyik tagja feltette neki a kérdést, hogy szerinte eladja-e a tengerparti házát.
Ha jobban belegondolunk, nem is tűnik olyan meglepőnek a kérdés.

Cullen szerint ugyanis a tengerek vízszintje emelkedni fog, és félelmetes természeti katasztrófák is bekövetkezhetnek, amelyek következtében esnek majd a part menti ingatlanok árai. A szerzőnő arra akarja rávenni a kormányokat, hogy kötelezzék arra az embereket, csökkentsék a 21. század első felében annak a több milliónyi tonna szénnek a kibocsátását, amely szén-dioxid formájában autókból, vonatokból, fűtési rendszerekből és gyárakból kerül a levegőbe.

Cullen az időjárást helyi ügynek tekinti. "A legtöbb amerikai úgy vélekedik, hogy addig nem tesz lépéseket, hogy megállítsa a klímaváltozást, amíg személyesen nem okoz kárt neki" - írja.
Cullen könyve hosszú példákkal támasztja alá azokat a veszedelmeket, amelyeket az éghajlatkutató érzékel. Előrejelzése szerint több és erősebb viharra kell számítani, gyakoribbá válnak a száraz, aszályos és a nagyon csapadékos időszakok, amelyek éhezést és hatalmas menekülthullámokat eredményeznek.

Ezeken kívül felfigyelt azokra a fenyegetésekre is, amelyek a kihalás szélére sodorják a bengáli tigriseket, valamint arra a körülményre, hogy a szánhúzó kutyák sincsenek biztonságban az olvadó jég miatt a kanadai Hudson-öböl keleti részén.

Visszaesik a térségnek hasznot hozó turizmus a Dél-Csendes-óceán vizeinek felmelegedése miatt, a melegedés következtében kifakul Ausztrália Nagy-korallzátonyának színpompája is. A jóslat szerint egy hurrikán súlyos károkat okozhat New York közlekedésében.

Nemcsak számtalan grafikonjával és statisztikai adataival, hanem sürgető hangnemével és a globális felmelegedés eddigi áldozatainak idézésével nyűgözi le olvasóját Cullen. Különösen azoknak lehet érdekes könyve, akik emlékeznek még valamire abból, amit az iskolában kémiából és fizikából tanultak.

A könyv képzeletbeli időjárás-jelentéseket is tartalmaz a jövőbeni évekre. A legoptimistább, amit 2050 augusztusára New Yorkba vizionál a szerzőnő, leszámítva azt, hogy az Atlanti-óceánt fürdővíz melegségűnek képzeli.