Menedzsment

Közhely, hogy ha a belpolitikai viszonyokon nem sikerül egy kormányzatnak úrrá lennie, akkor marad a külpolitika. Utóbbi sikeres menedzselése ugyanis félreérthetetlen jelzés a belpolitikával elégedetlenkedő állampolgárok felé: lehet mérgelődni, lehet a kormányt szidni, de az a helyén van, s nemzetközi téren egyértelműen a társadalomért dolgozik. Aztán lehet sorolni az eredményeket.

Sokan féltek Göncz Kinga külügyminiszteri kinevezésétől, mondogatván, hogy nem ért hozzá, járatlan a diplomáciában, ezért egyértelmű hiba a kinevezése. Mások azt mondták, hogy ő csak egy bábfigura lesz, aki majd elmegy aláírni a megfelelő papírokat, miután Gyurcsány Ferenc megállapodott mindenben – ezért a kinevezés nem feltétlenül negatív, bár el lehet képzelni jobb felállást is. Megint mások azt mondták, hogy Göncz pszichológusi képzettsége kifejezetten előnyös lesz a tárgyalásai folyamán.

Kinek van igaza?

Hogy kinek lett – többé-kevésbé – igaza, azt ma már nagyjából látjuk. A Gyurcsány-kormánynak eddigi négy éve alatt egyszer sem sikerült egyértelmű győztesként kijönnie nemzetközi konfliktushelyzetekből, amin azért csodálkozhatunk, mert ha valakinek, akkor éppen Göncz Kingának kellene tudatában lenni azzal, hogy aki nem elég magabiztos, azt elsöprik. Pont azért, mert a politikában a szeretet és a barátság ismeretlen kategória, ott érdekek vannak.

Az elmúlt hetek-hónapok Gyurcsány-Fico találkozói azt mutatták meg, hogy mit nem szabad tenni, a megbecsülés ugyanis nélkülözhetetlen a nemzetközi kapcsolatokban. Gyurcsány ugyanis megnyerte azt a fajta csatát, ami az európai gondolkodásmódról szól, tanúsította a világ előtt, hogy a két miniszterelnök közül ki az, aki komolyan veszi a konfliktuskerülést. Ezzel azonban bajok vannak. Először is az, hogy az Európai Uniót láthatóan nem izgatja a szlovákiai magyarok kérdése, legfeljebb csak akkor, ha a magyar európai parlamenti képviselők erőltetnek ki valamilyen állásfoglalást az uniós intézményekből.

Beavatkozás

Másképpen megfogalmazva a Gyurcsány-Fico csatákban a saját társadalom felé lehetett bizonyítani, amit viszont a szlovák miniszterelnök jobban abszolvált. A csúcs, egyszer s mind – szlovák részről – az európaiság legnagyobb cserbenhagyása mégis az volt, amikor a gyurcsányi hat pontot Fico nem volt hajlandó elfogadni. Hogy miért, azt pontosan nem tudjuk, csupán a körülményekről tudunk arra következtetni, hogy Fico nem tolerálja a legcsekélyebb javaslatot sem (az ő szóhasználatával: Szlovákia belügyeibe való beavatkozást).

Ez még hagyján, hiszen figyelve a szlovák politikát, ezen nem lepődhetünk meg. Azon viszont már inkább, hogy Gyurcsány Ferenc előre bejelentette: Magyarország mindenképpen végrehajtja a miniszterelnök hat pontos csomagját.

Végrehajtani éppen végre lehet, igaz, csak óvatosan: nem feltétlen lenne jó ötlet például a dáko-román elméletnek Magyarországon teret engedni, tekintettel annak – finoman megfogalmazva – kidolgozatlanságára. A baj csak az, hogy amíg a magyar politika gesztusokat tesz a szlovák fél felé, addig a szlovák fél a kisujját nem mozdítja Magyarország felé. Akkor mi miért teszünk gesztusokat – tehetik fel a kérdést sokan, nem teljesen alaptalanul.

A hiányos képviselet egyik veszélye ilyesmi: a rossz kiállás frusztrálja a képviselteket, azt az érzetet keltve, hogy az ellenfél anélkül is tud eredményt elérni, hogy azért cserében bármit is tennének, tehát az egyenlőtlen viszonyban mi vagyunk alárendelve.

Példák

Volt példa hasonlóra, ilyen szempontból volt nehezen megemészthető Medgyessy Péter Kempinski Szállóbeli koccintása Adrian Năstase akkori miniszterelnökkel. Elég nehezen elképzelhető ennek a fordítottja, hogy az Észak-Erdélyt Magyarországnak visszaszolgáltató második bécsi döntés évfordulóján együtt ünnepeljen a román és a magyar miniszterelnök.

Szintén Medgyessy Péterhez kapcsolódott, hogy kormányra kerülése után nem sokkal ő maga kezdeményezte a státusztörvény rendelkezéseinek megkurtítását. Hasonlóképpen az is hihetetlenül hangzik, hogy pártpolitikai alapon nincs konszenzus a kettős állampolgárságot illetően – ami csak nálunk van így Kelet-Közép-Európában.

Ugyan naponta változik a helyzet, de jelenleg úgy fest, hogy Románia következő kormányában a PNL nem lesz benne. Călin Popescu-Tăriceanu miniszterelnök nem szította a kedélyeket azzal, hogy a haza ellenzékben került és ez tarthatatlan állapot, hanem közölte, hogy megtiszteltetés számára Románia érdekeit szolgálni. Így is hozzá lehet állni az ellenzékiséghez.

Ilyen dolgok sorozata nem jelent mást, mint a megbecsülés hiányát, az ellenünk irányuló ellenségességet, aminek következtében a társadalmi önérzet egymás után teszi zsebre a pofonokat. Mindez a rossz nemzetközi helytállás és az ebből fakadó hátrányok mellett destabilizálja a társadalmat.

Szili Katalin pedig nem sokára találkozni fog a szlovák házelnökkel. Nem lesz könnyű menet.