Reggel 6 óra.  Kezdődik a hét

A HírExtra munkatársa álmosan és lázasan készülődik iváncsai otthonában. Hétindító értekezlet lesz a budapesti szerkesztőségben, a megjelenés kötelező. Az időjárás nem kecsegtet semmi jóval, orkánerejű szél tombol, kövér esőcseppek koppannak a fürdőszoba ablakán.

6 óra 30 perc.  Didergő ingázók

A HírExtra munkatársa elindul a falu központjában található helyközi buszmegállóig. Innen még 5 kilométer a falu vasútállomása, ahonnan naponta több százan indulnak a munkahelyükre vagy iskolába. A busz pontosan érkezik, tömve didergő ingázókkal. A helyközi buszjárat fedélzetén az időjárás a slágertéma, az utazóközönség izgalommal vegyes feszültséggel várja a közel egy órás utazást Budapestig.

6 óra 50 perc. Egy rossz poén

Menetjegyváltás (780 forint, Iváncsa- Budapest Déli pu., 50 km), majd szomorú észrevétel: az állomás büféje zárva, a HírExtra tudósítója étlen-szomjan marad. Osztozik ebben pár régi cimborája, közösen sajnálják, hogy a büfésnénit legyőzte a vihar, és otthon sajnálja az elmaradt extra profitot. Cigarettázás közben elsül a gyengének szánt poén: „úgyis rádől majd egy fa a sínekre és ülhetünk három órán keresztül a vonatban...”

„Az előző vonattal kellett volna mennem, de néztem az elvirán, hogy csak 5-10 perces késésekkel járnak a vonatok”- mondja Péter, aki informatikusként dolgozik.

7 óra 05 perc. Fokozott menetbiztonság

A Pusztaszabolcs-Budapest-személyvonat két perc késéssel megérkezik, ezt biztató előjelnek tekinti a mintegy 150 várakozó ember. Felülünk a bakra, mindenki vidám hangulatban beszélget az időjárásról. A vonat a megszokottnál jóval lassabb tempóban robog a főváros felé, de ezt betudjuk a 70-90 km/h-s széllökéseknek és a heves esőnek.



7 óra 15 perc.  Dermedt csend

Pár perccel indulás után megáll a vonat a pályán. Dermedt csendben várjuk, hátha elindul. Reményünk - mely szerint csak egy késett pécsi IC-t kell kell elengednünk magunk mellett - hamar szertefoszlik. Cipőivel ütemesen kopogva végigsétál a kalauz a vonaton: „fát döntött a szél a sínekre, nem tudom, mikor indulhatunk tovább.”

7 óra 30 perc.  Forródrót

Mindenki telefonál üzemvezetőjének, irodavezetőjének, szüleinek, barátjának, szerkesztőjének. A helyzet bizonytalan, a munkába érkezés időpontja még bizonytalanabb. Egyre valószínűbb a kényszerszabadnap.

Válságtanácskozást tartanak az utasok. A vonat Iváncsától körülbelül 5, Ercsitől 4 kilométeres távolságban akadt el a pályán. Több évnyi tapasztalat alapján a legtöbben 3-4 órás várakozásra számítanak.

7 óra 45 perc.  Katasztrófaturizmus

Helyszíni terepszemle. Egyre többen vagyunk kíváncsiak, mi történhetett, beindul a katasztrófaturizmus. A sínekre méretes jegenyefát döntött a szél, a szerelvény mintegy 50 méterre a kidőlt fa előtt állt meg. Mindkét sínpár felsővezetéke szomorúan fityeg a vonat és a kidőlt fa közötti területen. A kalauz kérdésünkre elmondja: ”nem tudjuk mikor indulhatunk tovább, kérdezzenek könnyebbet! Telefonáltunk az iváncsai és az ercsi vasútállomásra, reméljük, a lehető leghamarabb érkeznek a tűzoltók és a pályagépek. Mindkét felsővezeték leszakadt, a legtöbb időt ezek helyreállítása fogja igénybe venni.”

Időközben több utas fényképezteti magát a kényszervárakozó motorvonat mellett pózolva, küldik is a Facebookra, lehet lájkolni,

8 óra 00 perc.  "Egy óra alatt beérünk!"

Több utas a gyalogos távozást választja a több órás és bizonytalan kényszervárakozás helyett. Hosszas tépelődés után (kiérkező pályagép, motoros fűrésszel dolgozó tűzoltók, elakadt szerelvény kiszabadítása) a HírExtra tudósítója is a hazagyalogló embereket követi.

„Én inkább hazamegyek, egy óra gyaloglás, az állomásra pedig kijönnek értünk. Otthonról is tudok dolgozni, ráadásul hamarabb kezdhetek neki, mintha délig itt rostokolnék”- mondja Csaba, az informatikus.

„Nincsen messze Iváncsa, a síneken egy óra alatt beérünk. Erre szoktam motorozni hétvégenként, ismerem a környéket” - így bátorít minket egy szimpatikus fiatalember, és barátnőjével már a talpfák között baktatnak az iváncsai vasútállomás irányába a zuhogó esőben.

Tettüket hamarosan többen követik, percekkel később körülbelül ötvenen baktatunk a sinek között harcolva a viharos széllel és a zuhogó esővel a 10 fokos májusi ítéletidőben.

8 óra 15 perc. Eröltetett menet

„Itt gyaloglok a sínek között, Pista! Nagyon fúj a szél, gyere majd ki értem az állomásra! Még hívlak!” - tudósította férjét az aktuális helyzetről Kati néni. A kezdetben még vidám, mondhatni zajos társaság hamar elcsendesedik. A kezdeti lelkesedés után mindenki a saját bőrén érzi az időjárás viszontagságait, áznak át a plüsskabátok, a vágány éles bazaltkövei hamar szétvágják a cipők talpát.



8 óra 30 perc.  Nem barát a kábel!

„Remélem nem szakítja ránk a szél a felső vezetéket valahol; nem esne jól..” ismeri fel elsőként Hajni a nem várt kirándulás veszélyeit. Valóban, sokan csak most gondolunk bele, a szél bármelyik pillanatban leszakíthatja a vezetéket, vagy kicsavarhat egy fát tövestől. A villamos vezetékben 25 000 volt kóborol, elszakadáskor általában veszélyesen pattog ide-oda a hatalmas feszültségtől, ráadásul az acélsín is kitűnő vezető. Imádkozunk, és még sietősebbre vesszük a tempót.

8 óra 45 perc.  A mező

„Hamarosan kiérkezünk a mezőre. Jó, hiszen nem dőlhetnek ránk fák, de rossz hír, hogy a szél valószínűleg sokkal erősebb lesz, mint itt a dombok között”, osztja meg véleményét a sorstársakkal a HírExtra munkatársa. A dombok közül kiérkezve következett a gyalogtúra legnehezebb szakasza: a 80-100 km/h-s széllökések gyakran kibillentették az egyensúlyból a sínpár között bukdácsolókat. A heves szélben az esőcseppek parányi tűként becsapódva kínozták arcunkat.

Egyesek szótlanul, fogcsikorgatva hajlanak rá a szélre, mások kezdenek kifogyni a türelemből: „mennyit kell még menni? Itt fogok tüdőgyulladást kapni.”

Az előttünk haladók hangosan figyelmeztetnek: „Vigyázzatok, vonat!”. Egy munkagép jön szembe majdnem 1,5 órával a vezeték szakadás után. Többen felsóhajtunk, jó volt a döntés, még legalább 2-3 órát elszórakoznak majd a drótokkal.

9 óra 00 perc. A helyzet urai

Mintegy három kilométer gyaloglás után pályamunkásokkal találkozunk az egyik kapcsolószekrénynél. Kérdésünkre elmondják, dolgoznak a hiba helyreállításán, de pontosan nem lehet megmondani, meddig tart: „akár 3-4 órát is”.

A falu már közel van, két fiatal javaslatára letérünk a sínekről és a közeli Beloiannisz görög falu felé vesszük többen az irányt. A faluban már rokonok, barátok várakoznak autóval.
A HírExtra tudósítója visszatér a sínpályára, az iváncsai vasútállomásig hátralevő alig egy kilométert többedmagával teszi meg.

9 óra 15 perc.  Battánál is elszkadt a cérna

A vasútállomáson kidőlt fa fogadja a fáradt vándorokat. A váróteremben szorongó utasok nehezen hoznak döntést. „Azt mondják, hogy nemsokára érkezik egy IC, ami elvisz minket Ercsiig, ahol átszállhatunk a reggel 7 óra 15-kor megrekedt személyvonatra. Azzal továbbmehetünk, de Százhalombatta és Érd között is elszakadt a vezeték”, mondja az egyik utas.

A jegypénztáros sem tud bombabiztos tippet adni, azonban a megváltott menetjegyek árát szó nélkül visszatéríti.



9 óra 30 perc. A pécsi gyors

Megérkezik a beígért pécsi InterCity, amely időközben több órás késést szedett össze. Egyesek felszállnak a vonatra, mások pár perc várakozás után csalódottan indulnak haza.

A HírExtra munkatársát Csaba sürgeti meg: „megérkezett apám, hazaviszünk!”

9 óra 40 perc. 69 milliméter

Csaba édesapja a falu környéki földeken gazdálkodik. Rá se mer nézni a repceföldjére. Az autóban újságolja: „szombat reggel 10 óta esik az eső, nemrég mértem meg, két nap alatt 69 milliméter eset. Tavaly március elejétől aratásig (június vége) esett ennyi, most két nap alatt. Nekünk szerencsénk van, nincs állóvíz a földeken, de ahogy nézem a híradásokat, keleten nagyon rossz a helyzet.”

Az elvira.hu információi szerint a menetrendszerint reggel 7 óra 2 perckor, Iváncsáról induló személyvonat a menetrend szerinti 8 óra 00 perces érkezéshez képest 12 óra 19 perckor érkezett meg a budapesti Déli pu.-ra.