A maradványok alapján a tudósok immár képesek meghatározni, hogy milyen csillag robbant fel, s a kutatás révén megoldódhat annak a rejtélye is, hogy a króm 54-es (Cr 54) tömegszámú izotópja miért oszlik el egyenetlenül a Naprendszerben - olvasható a Space (http://www.space.com/news) csillagászati hírportálon.

Az amerikai kutatók Nicolas Dauphasszal, a Chicagói Egyetem docensével az élen a meteorit anyagába beágyazódott kerek szemcsék vegyelemzését végezték.

Korábban a tudósok úgy vélték, hogy a Cr54-izotóp, ahogy más kémiai elemek is, egyenletesen oszlott szét a felrobbant csillagból származó gáz- és porfelhőben, amelyből Naprendszerünk képződött.

"Ez egy jól összeturmixolt +leves+ volt, ám bizonyos jelekből arra lehet következtetni, hogy némely komponense nem +oldódott fel+ teljesen" - jegyezte meg Bradley Meyer, a Clemson Egyetem professzora, aki nem volt részese a kutatásnak.

Az 1970-es évek elején született az az elmélet, amely szerint egy felrobbant, szupernóvává alakult csillag indította be Napunk megszületésének folyamatát.

"Minden jel arra mutat, hogy legalább egy masszív csillag szolgáltatott +alapanyagot+ Naprendszerünkhöz" - hangsúlyozta Bradley Meyer.

A meteorit belsejében a kutatók az alumínium 26-os tömegszámú, valamint a vas 60-as tömegszámú izotópját fedezték fel. Mindkét rövid felezési idejű izotóp megtalálható a kozmikus kövezetekben, de nem a Földön.

Ebből a kutatók arra következtettek, hogy egy II. típusú szupernóvából származnak. Ilyen szupernóvák a Nap tömegénél nyolcszor-kilencszer nagyobb kezdeti tömegű csillag végső robbanásakor keletkezik, miután az kifogyott nukleáris tüzelőanyagából. "Motorja" üzemanyag hiányában "akadozni" kezd, belső magja összeroppan, s az egész csillag felrobban.

Ezzel ellentétben az Ia. típusú szupernóva-robbanás kicsi, ám annál sűrűbb anyagú, bináris rendszerben, azaz egymás körül keringő fehér törpék esetében következik be.
A II. típusú szupernóva-robbanásból származó szemcséket már korábban is felfedeztek meteoritokban, ám mostanáig sohasem sikerült kimutatni az Ia. típusú szupernóva maradványait.

A kutatók most vegyelemzésnek vetik majd alá a franciaországi meteoritban lévő szemcséket, s ennek segítségével megállapíthatják, hogy milyen típusú szupernóvából származik a króm 54-es izotóp. Ezt a kalcium 48-as tömegű izotópja segítségével állapítható meg: amennyiben a meteorszemcsékben sok van belőle, az Ia. típusú szupernóvából származik.
A kutatás során vizsgált szemcsék átmérője nem érte el a 100 nanométert, azaz az emberi hajszál vastagságának ezredrészét.

A vizsgálatok eredményei arra engednek következtetni, hogy miután ezek az elemek kilökődtek a szupernóvából az űrbe, a korai Naprendszerben zajló dinamikus folyamatok méret szerint "osztályozták" a töredékeket. Ennek következtében a szemcsékből aránytalanul sok jutott azokba a meteoritokba és bolygókba, amelyek a Nap körül kezdtek formálódni.

"Fantasztikus dolog, hogy egy olyan izotóp vizsgálatával, mint amilyen a Cr54, elég sokat megtudhatunk arról, hogy mi is zajlott Naprendszerünk kialakulásának legkorábbi időszakában" - jegyezte meg Bradley Meyer professzor.