Tamás Pál szerint a hétvégi esemény hátterében az áll, hogy kialakulóban vannak a radikális szélsőjobboldal által megszervezett "városi gerilla" jellegű csapatok, amelyek könnyen megtámadható ellenséget keresnek maguknak.

Kifejtette: a romákat nem lehetne az utcán megtámadniuk, mert túl sokan vannak, és egy esetleges támadás roma ellenmozgalmat gerjesztene, a városi gerillák mögött viszont nincsenek tömegek.

A zsidókat pedig azért nem merik megtámadni, mert annak nagyon negatív nemzetközi megítélése lenne Magyarországra nézve, és beindulna a radikálisokkal szemben egy a mostaninál sokkal elnyomóbb apparátus is - vélekedett a szociológus.

Marad tehát egy olyan kisebbség, amely nem teljesen veszi figyelembe a magyar miliőt, és az amerikai mozgalom mintájára kíván felvonulni, amivel rendkívüli mértékben sebezhetővé teszi magát.

Ez a nem túl nagy kisebbség, amelytől a társadalom jelentős része amúgy is - ha nem is erőteljesen vagy az utcán, de - idegenkedik, könnyen megtámadható, célkeresztbe helyezhető, nagyon erős állami, illetve nemzetközi védelem pedig nincs velük szemben az általános jogszabályokon túl - tette hozzá elemzésében a szociológus.

Tamás Pál felhívta a figyelmet arra, hogy ami a hétvégén történt, az nem a társadalmi gyűlöltség körébe tartozik. Mint mondta, a társadalomban kétségtelenül jelen van egy idegenkedés a melegmozgalmakkal szemben.

Ennek egyik eleme egy sajátságos kontinentális konzervativizmus, amely a melegeket mint mozgalmat idegennek tartja, és nem gondolja, hogy ezzel a nyilvánosságnak sokat kellene foglalkoznia; de ez nem egy militáns idegenkedés, és semmiképpen sem jelenik meg utcán.

A második elem szerint van egy közösségépítő idegenkedés is a másságát felmutató mozgalmakkal szemben. Ez Magyarországon úgy jelenik meg, hogy a kisebbségektől elvárják a konzervatív beilleszkedést a többségbe - fűzte hozzá.

Nálunk a gondolkodási alapmodell az, hogy a kisebbség nem megy ki az utcára másságát felmutatni - összegzett Tamás Pál, hangsúlyozva: a hétvégén randalírozók nem a fenti két kategóriába tartoznak.

Kifejtette azt is, hogy a társadalom másságtól való idegenkedésével párhuzamosan Magyarországon rohamosan nő a szexuális élet különböző formáival szemben az elfogadás; és azt sem lehet mondani, hogy Magyarország "őskonzervatív" lenne.

Szerinte nincs egy mély, fundamentális idegenkedés a homoszexualitással szemben, inkább annak nyílt közszférában való megjelenítését ítélik el, ugyanis a magyar társadalom a magánélet szegmenseként éli meg a szexualitást.

Azt is elmondta, hogy meglátása szerint nincs összefüggés a homoszexualitás rendszerváltás előtti üldözése és a radikálisok mostani megmozdulásai között, hiszen a szombati ellentüntetők többsége már ebben a demokráciában lett felnőtt, 40 évnél fiatalabb, vagyis már a "mi produktumunk".