Az Európai Részecskefizikai Kutatóközpont (CERN) legfontosabb berendezése a nagy hadrongyorsító, az LHC. Mondják, hogy ez az eszköz új területet nyithat meg az atomfizikában. De mi ez a terület? Mire jó az LHC?

Ma az atomi és szubatomi fizika kutatásának egyik legizgalmasabb kérdése, hogy a kvarkok és a köztük lévő kölcsönhatást biztosító gluonok, hogyan építik fel pontosan a protonokat és neutronokat. A nagy hadron-ütköztetőnél az alapvető kérdés az, hogy az Univerzum hogyan viselkedett az ősrobbanás utáni első pillanatokban (első milliomod másodpercben vagy még inkább az azt megelőző időben)? Ugyanolyanok voltak-e a fizika törvényei, mint most?

Számíthatunk akár éveken belül olyan eredményekre az LHC beüzemelése miatt, ami teljesen megváltoztatja a világegyetem keletkezéséről alkotott elképzeléseinket?

Ezt nehéz megmondani. A fizika általában nem úgy fejlődik, hogy jön egy új elmélet és teljesen megváltoztatja, amit eddig tudtunk. Az új elméletek inkább megerősítik, amit eddig tudtunk, de emellett megmagyaráznak olyan jelenségeket is, amelyeket korábban nem is ismertünk. Az LHC igazi jelentősége abban rejlik, hogy találhatunk olyat, amit most nem is sejtünk.

Az LHC egyik legfontosabb célja a Higgs-bozon részecske felfedezése. Egyszerűsítve ez ad tömeget a többi részecskének. Ennek a megtalálása nagy tudományos siker lenne. Feltehetőleg azt jelentené, hogy Peter Higgs, aki ezt javasolta, valamilyen komoly tudományos elismerésben részesülne. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy az igazi lökést az adhatná a fizika ezen ágának, ha olyat találnánk, amire eddig még javaslat vagy sejtés sem született.

Ez benne van a levegőben?

Megvan a lehetősége.



Sok magyar kutató is részt vesz a CERN munkájában, sőt konkrétan az LHC kísérletekben is.

Így van, nagyon jelentős a magyar részvétel. Az MTA Részecske- és Magfizikai Kutatóintézete, és az Atommagkutató Intézete, a Debreceni Egyetem Fizikai Intézete, és az ELTE Fizikai Intézete vesz benne részt. Összesen több mint ötven magyar kutató dolgozik a (CMS és ALISE) programokban.

Nem sajnálja, hogy nem vehet részt ezekben?

Kis mértékben részt veszek a munkában, és természetesen sajnálom, hogy csak kicsit. Különösen, hogy sokan és sokszor mondják, hogy amikor a fizikáról beszélek mindig jobb kedvre derülök. Az biztos, hogy ezt én is így érzem, és az érdeklődésemet és a lelkesedésemet megtartottam.

Érdemes ma egy fiatalnak fizikusnak menni Magyarországon?

Azt gondolom, hogy igen. A fizikai kutatások rendkívül kiterjedtek és átszövik azokat a tudományágakat is, amik ma jobban előtérben vannak. Ilyen pl. a genetika, a molekuláris biológia, vagy a nanotechnológia. Persze a tudományterületek aprólékos szétválasztása szamárság: nincs értelme azon vitatkozni, hogy a molekuláris biológiában lezajló folyamatok egy része fizika vagy éppen biológia. Ez csak elnevezés kérdése.

Más részről a különféle tudományágak műszereinek nagy része a fizikából származik. Egy fiatal fizikusnak ezért rendkívül sok lehetősége van arra, hogy tudását kamatoztassa, gyarapítsa. Ugyanakkor tény, hogy a fizika az utóbbi évtizedekben sok új fogalmat vezetett be, ami még nem ment át a közbeszédbe. Ezért ha el szeretném mondani, hogy mi történik a hadronütköztetőben, akkor csak ezek felhasználásával tehetem meg. Így viszont még az érdeklődő értelmiségieknek is elfogyhat a türelme, és azt várja, hogy végre megtudja, mi is történik valójában. Van tehát tennivaló a fizikaoktatásban.

Az interjú második részében a magyar közéletről beszélgettünk.