2017. október 19. - Nándor

Már nem bízhatunk senkiben

Sokszor gondoltam végig, hogy juthattunk ide, sok okot és okozót tudnék felsorolni, de ez most nem témája ennek az írásnak, mindössze a jelenség borzolja az idegeimet, mely állapot arra ösztökél, hogy ne fogjam vissza magam. Vigyázat, nem politikai témájú írás következik!
2014. szeptember 18. csütörtök 07:44 - Herceg Sándor
Legalábbis nagypolitikai értelemben, hiszen a polisz gondja is az, amitől fel lettem háborodva. Az utóbbi időben azt hittem, hogy engem már semmivel nem tudnak meghökkenteni és kihozni a béketűrésből annyira, hogy ne tartsam meg a tárgyilagosságra való elkötelezettségemet. Tévedtem.

Kibírtam, hogy már nem hihetek egyetlen pártnak, egyetlen pártpolitikusnak sem, mert gáttalanul lódítanak a szemembe-fülembe. Elviselem, hogy arcátlan gazdasági tolvajlások folytak-folynak az orrunk előtt, mert hiába ágálnék, a tolvajok alig egy ezrelékét kapják el, és az is olyan nevetségesen csekély büntetést kap a bíróságon, hogy az már megint egy újabb neuralgikus pont lehetne számomra, ahol felháborodhatnék, de a törvényhozás már rég nem az igazság háza. Azzal is megbékéltem, hogy már a gazdaság és szolgáltatás bármely területén sem lehetek bizonyos abban, hogy azt kapom, amit kérek.

Azonban azt már nem veszi be a gyomrom, hogy az az ember is megcsal, akit olyannyira bizalmasommá fogadok, hogy beengedek a számba: a fogorvosom. Isten tudja, de számomra kevés dolog van az életben, amit ennyire nehezen tűrnék, minthogy a számban turkáljon valaki. Ehhez olyan ember kell, akit elfogadok, megbízom benne, hogy nem árt nekem. Nem csak azért, mert a fogamtól függ, hogy ehetek, kulturált megszólalással beszélhetek, vagy gáttalanul tudok nevetni, mert a mosolyom látványa nem riaszt el senkit. Egészen egyszerűen viszolygok attól, hogy valaki idegen beletegye a kezét a számba.

Ezért választottam magamnak fogorvost egy életre, ahogy jó pár ismerősöm is. Vagyunk páran ilyen torz lelkek. Azonban most kaptam egy levelet, amitől megijedtem.

Történt ugyanis, hogy egy hölgy felismervén fogai tarthatatlan állapotát teljes generálra kárhoztatta magát fogorvosánál. Most tekintsünk el az anyagi vonzatoktól – bár inkább mégse, mert aki már egyszer volt hasonló helyzetben, az tudja, hogy ilyen esetekben egy autó, vagy akár egy komplett garzonlakás ára is beköltözhet egy ember szájába. Tehát egy ilyen döntés általában nem magán jellegű, hanem sokszor egy család döntése,ahol sokak áldozzák fel magukat egy családtagjuk egészsége és esztétikus megjelenése érdekében.

Ilyenkor koránt sem mellékes, hogy kapunk e garanciát arra, hogy a nem kevés tehervállalásunk nem megy pocsékba egy silány munka vagy alapanyag felhasználásának eredményeként. Ezért bölcs ember igyekszik anyagi helyzetéhez mérten a legbiztonságosabb és legtartósabb megoldást választani, mert a fenének sincs kedve még egyszer egy ekkora tortúrának és nem mellesleg ekkora anyagi tehertételnek kitenni magát.

A levélíró hölgy sem tett másként, és némi utánjárást követően meggyőzte magát arról, hogy neki a méregdrága, ámde gyönyörű, és ami koránt sem mellékes kitűnően használható fogakat kínáló új technológiával készült fogakra van szüksége. Ezt a technológiát procerának nevezik, svédek fejlesztették ki, és most nem sorolnám az értékeit, maradjunk annyiban, hogy a fogorvos társadalomban nagy elismertségnek örvend. Hősnőnk tehát felvállalta a hét számjegyű terhet és új mosolyt csináltatott magának. Boldogság, öröm, felhőtlen elégedettség.
Fél évig…

Utána ugyanis egy semmiségnek tűnő ínygyulladás okán kiderült, hogy a fogai korántsem annyira tökéletesek, mint azt hitte, sőt a híd nemsokára szépen el is tört! A jogosan felháborodott hölgy számára hamarosan kiderült, hogy a világ legjobb technológiája helyett egy „tulajdonképpen ugyanolyan jót” kapott, de nem azt. Közölték vele, hogy természetesen kicserélik, de megint csak az „ugyanolyan jóra”. Amikor ragaszkodott ahhoz, hogy a megbeszélt „legjobb” technológiát kapja kiderült számára, hogy mivel számla nincs róla, így garanciája sincs. Most ne menjünk bele, hogy miért nem adnak számlát a magán fogászati rendelők némelyikében, mert tudjuk a választ. Ugyibár a már emlegetett bizalom…

A történetnek nem csak az a tanulsága, hogy fogorvoshoz járó ember kérjen számlát, mert akkor ez az írás egy szimpla fogyasztóvédelmi propaganda lenne, és ilyet nem szokásom írni indulatból. A dolog ennél sokkal összetettebb és riasztóbb. A mese ugyanis arról szól, hogy ma már nem lehetünk biztosak abban, hogy az általunk kért szolgáltatás helyett mit kapunk. Évek során kidolgozott, levédett, garanciát kínáló árut, vagy egy ahhoz hasonlító kínai hamisítványt. Mert már a fogorvosban sem lehet bízni, hiszen ő is a piacból él, és neki baromira nem mindegy, hogy eladja nekem tisztességesen a neki is méregdrága procerát, vagy egy kínai másolatot tesz a számba ötödannyiért és a hétszámjegyű összegen busás hasznot vág zsebre!

Számomra ez az elkínaisodott, hamisítvány formájú világ az, ami kiborította a bilit. A kínai piacon legalább tudom, hogy mit kapok, de attól kiakadok, hogy a nagy bevásárlóközpontokban is ezek az áruk vannak sokszoros áron. Azonban ott legalább kiderül a turpisság, hiszen ott a felirat a terméken, hogy Made in China, viszont a fogamon sehol sem látom ezt a feliratot. Honnan is tudnám? Azt csak a fogorvosom tudja, akiben megbízom. Vagy már benne sem?
Kapcsolódó cikkeink
További cikkeink
Legfrissebb hírek
Legolvasottabb hírek
Legfrissebb írásaink
Legolvasottabb írásaink
Szavazás Gondolataink témában
Szívesen látná Orbán Viktort köztársasági elnökként?
Szó sem lehet róla
Jobb lenne, mint miniszterelnökként
Teljesen hidegen hagy
Csak, ha nincs más elfogadható jelölt
Igen, alkalmas a posztra
ÁLLÍTSA BE A DÁTUMOT ÉS MEGTUDJA MI TÖRTÉNT AZNAP A VILÁGBAN
A HírExtra különleges időgépével nem csupán egyetlen hírre, de az adott nap teljes híranyagára rátalálhat, az oldal fennállása óta.
Dátum: - - Idő: -
FOTÓTÁR
Felkapcsolták a margitszigeti futókör LED-világítását