A mű megírására, mint azt az El País című spanyol napilapnak elmondta, a hercegnő személye és a halála körüli kíváncsiság, szenzációhajhászás, mendemondák sorozata késztették. "Számomra ez olyan volt, ahogyan a csillagász érez egy csillag keletkezése láttán. Emlékszem, a halálát követő napokban micsoda embertömeg csődült össze a párizsi Alma-hídnál.

Ez a hömpölygő emberfolyam ösztönzött arra, hogy elkezdjek írni. Ami igazán érdekelt Diana történetében, az a sokféle variáció volt, olyan témákról, mint az összeesküvés és a paranoia, amellyel felruházták a dráma szereplőit" - mondta Rigos. A regény szabadon "hajózik" az okkultizmus, a reinkarnáció, a szellemek és a tények, a szereplők prózai leírása között. A művészek, a lesifotósok, a biztonsági emberek, mágnások és kékvérűek kavalkádja egy spirált alkotnak, amelynek középpontjában Diana áll.

Rigos szerint a hercegnő sok álarcot viselő személy volt. Egyesek számára érzékeny, együtt érző, már-már angyal, mások számára hisztériás, az embereket manipuláló, gyűlöletes személy. "Nem egyszerű személyiségről van tehát szó, hanem olyan emberről, aki mint az angolna, kisiklik a kezek közül. Egy író számára nagyon érdekes feladat rejtélyének boncolgatása" - magyarázta a szerző.