Az interjú leszervezése hosszabb folyamatnak bizonyult: folyamatosan tárgyalt. Mit csinál nyugdíjas éveiben?

A tizenhárom, nyugdíjban töltött évem nem telt el eseménytelenül. A héten a moszkvai csillagvárosba utazom, majd az Egyesült Államokba az STSZ 133 űrrepülőgép startjára. Áprilisban ismét Moszkvába utazom, ahol Gagarin utazásának ötvenedik évfordulóját fogjuk ünnepelni a kollégákkal. Hívtak Ciprusra is, ahol szeptember folyamán előadást kell tartanom.

Két és fél évvel ezelőtt volt űrhajós kollégákkal létrehoztunk egy alapítványt, mely Világűr a Föld Jövőéért névre hallgat. Tapasztalatokat cserélünk egymással, valamint abban az esetben, ha pénzügyi szempontból megerősödik az alapítvány, szeretnénk létrehozni egy ösztöndíjat: cserediák programot szeretnénk létrehozni. Az oktatás mindig nagyon fontos dolog volt, így ha a diákok megállják a helyüket, akkor mindenképpen megérte létrehoznunk az ösztöndíjat.



Vagyis egyáltalán nem szakadt el az űrutazástól, tehát a szakmától.

Nem szakadhatok el, mivel egyenlőre csak én vagyok az, aki magyar emberként a világűrt megjárta. Naprakésznek kell lennem, hiszen jelenleg is nagyon sok előadás megtartására hívnak, általános iskoláktól kezdve egészen az idősek otthonáig.

1980-ban, a Szaljut 6 űrállomáson nyolc napot töltött a világűrben. Meglátása szerint miben változott ez idő alatt az űrhajózás?

Mind a tudomány, mind az űrtevékenység nagyot változott az eltelt idő alatt. Amikor mi repültünk, akkor az űrállomásunk és a két, hozzá kapcsolódott űrhajónak az együttes tömege harminchat tonnát jelentett. Jelenleg több mint négyszáz tonna kering a világűrben, hiszen a komplexumot - ez már a MIR űrállomásra is igaz volt - borzasztóan sok modulból kellett összeállítani. Jelenleg külön létezik Európai, Amerikai, Japán modul, Orosz modul, kutató és orvosi modul.

2003-ban a Columbia űrrepülőgép katasztrófája visszavetette a nemzetközi űrállomás építését, a kiesés legalább két évet jelentett. Amikor visszatérek az Egyesült Államokból, nyilván többet tudok mondani arról, hogy a NASA mit tervez a nemzetközi űrállomással, és az űrrepülők kivonásával kapcsolatban.

Amennyiben kivonják az űrrepülőgépet, akkor az oroszok tudnak Szojuz típusú űrhajókkal űrhajósokat juttatni a világűrbe, persze ehhez nagyon komoly programot kell készíteniük: mára azonban más nemzetek is rendelkeznek űrprogrammal.

Űrhajós kollégák megerősítették, hogy tizenöt, húsz, huszonöt év múlva előterébe kerül a Mars körüli program, valamint a bolygón landolás. Az egyenlőre még nincsen eldöntve, hogy Holdról indítanak űrhajókat, vagy egy állandó, föld körül keringő űrállomásról. Nemrég olvastam egy tanulmányt, mely arról tájékoztatott, hogy az orosz-kínai együttműködés a Mars körüli utazásig vezethet.

Az emberiség hosszabb távon mit nyerhet a Mars expedícióból?

Olyan új technológiákat, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy egy Mars körüli utazás alkalmával emberek legyenek az űrhajó fedélzetén: teljesen más ökológiai rendszerre van szükség ehhez. Etetni-itatni kell őket, biztonságossá kell tenni az utazásukat, a kozmikus sugárzás ellen ki kell valamit találni, valamint a két éves súlytalanság hátrányait is ki kell küszöbölni: ezen rohamtempóval dolgoznak a tudósok. A Földön a találmányoknak az orvosbiológia venné nagy hasznát.



Oroszországon és az USA-n kívül többek között Kínának és Indiának is van űrprogramja, eredményeket is sikerült elérniük. Véleménye szerint jelenleg ki a legerősebb?

Az oroszoknak borzasztóan bonyolult feladat lenne bármilyen űrprogramot létrehozniuk abban az esetben, ha a Szojuz típusú űrrepülőikkel magukra maradnak. A következő generációs űrrepülőgépeket az USA fejleszti, ahogyan az oroszok is. A Szojuz típusú űrhajókkal jelenleg három fő repülhet, érthető módon szeretnék ezt az arányt növelni. Véleményem szerint az elkövetkező három-négy éven belül megvalósulhat a fejlesztés.

Amikor visszatértem az utazásomról, nagyon sokszor elmondtam, hogy nem az a kérdés, hogy melyik nemzetnek sikerül új, áttörő eredményeket elérnie. Közösen, nemzetközi együttműködésre, tapasztalatcserére van szükség.