Az elhízás napjainkra népbetegséggé vált a világ jó részén, nemcsak a fejlett országokban, hanem egyre inkább a fejlődő világban is. A helyzet Magyarországon sem jobb, az Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet (ESKI) 2004-es felmérése szerint a 1,5 millió magyar elhízott, további 2,7 millió pedig túlsúlyos. Az elhízás olyan betegségek kialakulásával hozható kapcsolatba, mint a 2-es típusú cukorbetegség, a szívinfarktus, a szélütés vagy az érelmeszesedés.

Mint Kovács Levente, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem orvosinformatikai laboratóriumának munkatársa az MTI kérdésére elmondta, az elhízást nehéz mérni, különösen nehéz meghatározni a közel normál testsúlyú emberek elhízásra való hajlamát, illetve elhízott embereknél a szövődmények kialakulásának veszélyét. Utóbbi oka, hogy a kockázat nemcsak a jelenlévő többlet zsírtömeg mennyiségétől, hanem annak eloszlásától is függ. A szűrést megnehezíti, hogy a zsírtömeg eloszlását pontosan jellemző módszerek drágák és nehezen elérhetők, míg a széles körűen alkalmazható mutatók, mint a testtömegindex nem határozzák meg a pontosan a rizikót.

A vizsgálatot 14 és 18 év közötti fiatalok körében végezte Almássy Zsuzsanna, a Heim Pál Gyermekkórház főorvosa, a gyermekkori elhízás szakértője, Ferenci Tamás biostatisztikus, PhD hallgató és Kovács Levente. A felmérésbe bevont fiatalok egy része (228 fő) a Heim Pál Gyermekkórházban kezelt, súlyosan elhízott gyermek volt, a kontrollcsoportba egészséges önkéntesek kerültek három budapesti és egy vidéki középiskolából (165 fő). Az első mérések 2008-ban indultak, eddig 393 gyermek adatait rögzítették. "2010-ben sor került az első utánkövetésre is, amelynek keretében 42, korábban már lemért gyermek adatait mértük újra, longitudinálissá téve a vizsgálatot" - közölték a kutatók.

Célkitűzésük az volt, hogy egyszerű, könnyen mérhető jellemzőkből az eddigieknél pontosabb mutatókat alkossanak meg az elhízás kockázatának mérésére. A vizsgálatba bevont fiataloknál mérték a testméret jellemzőit, a test összetételét (multifrekvenciás bioelektromos impedancia-analizátorral), valamint vértesztet is készítettek, majd az így szerzett adatokat statisztikai programokkal dolgozták fel. Az eddigi eredmények igazolták, hogy az egészségesek és elhízottak laboreredményei (összesen 34 jellemző) szisztematikusan eltérnek egymástól, az eltérés olyan mintázatot mutat, amely egyértelműen jellemző az elhízásra.

A csoport a megkezdett kutatás folytatását tervezi szélesebb együttműködéssel, országos szinten.