Az utolsó útjuk legyen méltó
Közeleg a húsvét, az ember mindenféle örömteli eseményre készülhet: nagy evészet, tojásfestés, locsolkodás. Az állatok életéből azonban a vidámság az ünnepek alatt kimarad: zsúfolt kamionokban utaztatják őket szerte a világban, hogy az ember egy jót lakmá
2008. március 20. csütörtök 07:32 - Mohai Szilvia
Mióta az állatkínzást 2004-ben beiktatták a Büntető Törvénykönyvbe, javult a helyzet? Vagy a szállítókat az sem rettenti meg, hogy az állatokkal való helytelen bánásmóddal bűncselekményt követnek el? 
A legnagyobb problémák mindig az út végén lépnek fel. Ha mondjuk a magyar bárányok elindulnak a Hajdúságból, addig, amíg Magyarországot el nem hagyják, nem jelentkeznek állatvédelmi problémák. A legszörnyűbb állapotok - amelyekről az interneten is keringenek
felvételek - mindig a célállomáson jelentkeznek. Akár átszállítják őket egy hajóra, akár leterelik a kamionról, és a vágóhídra viszik, mindeközben nagyon brutálisan tudnak bánni az állatokkal. Az új kampány honlapján több ilyen felvétel is látható: például láncot kötnek a szarvasmarha lábára, és úgy emelik a levegőbe, hogy berakják a járműbe, vagy ütlegelik az állatokat, kötéllel vonszolják őket. De már a célállomásra való érkezéskor is nagyon csüggedtek az állatok, és ki vannak száradva, hiszen az úton nem kaptak elég folyadékot. Egyes esetekben - például, ha nincsen vízzel feltöltve az itató a kamionban - ki lehetne róni állatvédelmi bírságot, azonban, ez Magyarországon még egyetlen esetben sem történt meg, amit igencsak sérelmezünk.
Arra a kérdésre, hogy ezt miért nem teszik meg, az állatorvosoktól azt a választ kaptuk, hogy a bírság mértéke kicsi - maximum százötvenezer forint -, ezért nem elrettentő erejű. Ezért a hatóság inkább ki sem rója, hogy ne tegye magát nevetségessé. A vámosok a közúti szabályok megsértéséért róhatnak ki bírságot, például, ha a kamionsofőr nem tartja be a pihenőidőt - ezt a járműben található menetíró készülék rögzíti. Ezt rendszeresen ellenőrzik a vámosok, és gyakran találnak is hiányosságokat. Ennek büntetésére nyolcszázezer forint bírságot lehet kiróni, ami már elrettentő erejű. Hasonló mértékűre kellene emelni az állatvédelmi bírságot is, talán akkor komolyabban vennék a szállítók a szabályok betartását.
Azért találkoznak pozitív példákkal is? 
Szerencsére olyan is van. Tavaly azt találtuk ki, hogy ültessük le a hatóságokat beszélni egymással - itthon az állategészségügy és a Vám- és Pénzügyőrség mellett a Határőrség és 2008-tól a Rendőrség feladatkörébe tartozik az ügy -, el is jöttek, és akkor én példaképp Szlovéniát hoztam fel. Egy szlovén állatorvos - aki ezzel foglalkozik - is ott volt a beszélgetésen - szerencsére magyar származású volt, így magyarul folyhatott a társalgás. Elmesélte, Szlovéniában mi ennek a gyakorlata: ők ott valóban elkötelezettek, igazán példát vehetnénk róluk. Hasonló volt a szituáció, mint most nálunk: nagyon alacsony volt a kiszabható bírság összege. Törvénymódosítást kezdeményeztek, hogy változtassák meg a bírság mértékét, nehezményezték, hogy nem helyszíni a bírság (nálunk sem az), utólag behajtani pedig körülményes.
Munkájuk eredményeképp a bírságot felemelték, és helyszínivé tették, illetve kijelöltek olyan állatorvost, aki kizárólag a közúti állatszállítmányokat ellenőrzi - tehát nem egyéb tevékenységei mellett végzi ezt, mint nálunk, hanem egyedül ez a dolga. Ezeknek az állatorvosoknak joguk van megállítani a kamiont, nem szorulnak rá különböző társhatóságokra, sem a Rendőrségre, sem a Vám- és Pénzügyőrségre. Ők maguk járják az utakat egy jól felszerelt gépkocsival, amely olyan, mint egy „mini iroda”: még internet is található benne, így egyből tudnak intézkedni, ha arra kerül a sor. A határozatot ki tudják nyomtatni, alá tudják íratni, és a helyszíni bírságot azonnal be tudják hajtani. Mi ezt tartjuk követendő példának, nálunk is be kellene vezetni. Ez a kapacitásproblémára is megoldást jelentene, hiszen, például Csongrád megyében öt állatorvos van kijelölve erre a célra, aki végezheti az ellenőrzést egyéb teendői mellett. Ezért van az, hogy csupán heti egy-két órára érnek rá ellenőrizni. Szlovéniában napi nyolc órában ezzel foglalkoznak, hiszen ez a főállásuk.
Csak a kapacitásproblémák miatt ilyen szörnyű nálunk a helyzet, vagy a hozzáállással is gondok vannak?
Pencz Levente
Pencz Levente a Budapesti Műszaki Egyetemen végzett vegyészmérnöki szakon. Jelenleg a
Fauna Egyesület programigazgatója, és a Compassion In World Farming (
CIWF) nemzetközi gazdaságiállat-védő szervezet magyarországi képviselője. Hét éve került a zöld mozgalomba: a Hulladék Munkaszövetség soraiban kezdett el szemetet szelektálni, és megismerkedett a visszaváltható göngyöleg előnyeivel. Később átnyergelt az Ökoszolgálat Alapítványhoz, ahol lakossági környezetvédelmi tanácsadással foglalkozott. A környezetvédelem mellett élete része a jóga, a tudatos belső építkezés is. Jelszava Gandhitól ered: „Légy magad az a változás, amit a világban látni szeretnél!” (Forrás: fauna.hu)
Természetesen a hozzáállásban is van különbség. Az említett szlovén állatorvos igazán elkötelezett a munkája iránt, nem tűrheti szó nélkül, ha szenvedni látja az állatokat. Bátrabb és talpraesettebb is volt, mint magyar kollégái. Sok példát említett, amikor eredményesen lépett fel a szabálysértők ellen. Volt például egy olyan eset, amikor felfedezte, hogy az egyik sofőr nem adott rendszeresen vizet a lovaknak, amelyeket szállított. A lovak itatásához speciális eszköz kell, amely úgy néz ki, mint egy vályú, műanyagból készül, össze lehet csukni, oldalról kell betenni a rácsok közé, majd slaggal vizet engedni belé. Az egész szállítmányra mindössze egyetlen darab jutott, az is tiszta mocsok volt; látszott rajta, hogy ezer éve nem használták. Viszont a sofőr váltig állította, hogy ő rendszeresen itatja a lovakat. Tudni kell, hogy a férfi huszonnégy lovat szállított, és egy ló körülbelül fél órán keresztül iszik. Az állatorvos azt mondta neki, hogyha rendszeresen csinálja, akkor mutassa meg, hogyan szokta; addig onnan el nem megy, amíg meg nem csinálja. A fickó ezután hat órán keresztül állt ott, míg végig nem itatta az összes lovat. A szlovének meg merik ezt csinálni. Míg, amikor mi lementünk, hogy megnézzük, hogyan zajlik egy ilyen ellenőrzés, azt tapasztaltuk, hogy a magyar állatorvosok sokkal bátortalanabbak, nem mernek eljárni. Pedig ott van mellettük a társhatóság, a vámosok. A decemberi Szegeden tartott kerekasztal-beszélgetésünkön elhangzott, hogy nyugodtan felléphet határozottabban is az állatorvos, hiszen ott van a társhatóság - ha nem a Vám- és Pénzügyőrség, akkor a Rendőrség -, aki érvényt fog szerezni az orvos szavainak, hogyha neki nem sikerül. A hatóságok együtt dolgoznak, és egymást segítik.
A Pencz Levente által említett problémákról megkérdeztem dr. Süth Miklós szakállamtitkárt, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrzési Főosztályának vezetőjét is.
